Oázis a Liget mellett

avagy a Városliget közelében lévő, nemrég nyílt Pesti Palántában jártunk.

Egy eldugott kis zug, amiről szinte már szájhagyomány útján terjedt, csendesen a hír, hogy megnyitottak: legalábbis mi így bukkantunk rá. Nem fellengzős, nem hivalkodó és nem arcbanyomulós ez a vegán bruncholtató és specialty kávét felvonultató Pesti Palánta, ahonnan nagyon nehéz lesz, hogy ne egy különleges növénnyel a hónod alatt térj haza.

A Gozsdu környékén lévő Konyha és Plante már elkezdte ezt a vonalat képviselni, azaz összehozni az ételeket és a növényeket, ám mégsem találkozik ez a kettő igazán, míg a Pesti Palántában valódi fúziót alkotnak.

Az alapítók bekuckózták magukat a karantén alatt és júliusban megnyitottak, most már pedig akár házhozszállítással is kérhetőek a ritka és szeretettel gondozott növényeik.

A plantasztikus helyen figyeltek a természetközeliség érzetének hangsúlyozására a bútorok és kiegészítők terén, és a smoothie-ba sem műanyag, hanem fém szívószál került. Az antik bútorok, fa polcok és az ajtókat díszítő ólomüveg levélmintája mind a srácok keze munkáját dicsérik. Kicsit csendes a hely, elmélkedős, kávét kortyolgatós és halkan beszélgetős. Elsőre furcsának tűnhet, de talán pont azért szimpatikus, mert itt kiszakadhat az ember a pesti zajból és egy kicsit magára összpontosíthat.

Csak növényi alapanyagokból áll a szűk brunch menüsor (pontosabban 3 sós és 3 édes fogásból), amiből teszteltük a csicseri omlettet, a palánta szendvicset és a rizskását, amit egy sárga smoothie-val egészítettünk ki.

A smoothie kicsit csalódás volt, mert egy izgalmasabb ízvilágra számítottam. Sárga gyümölcsökből kellett, hogy álljon, ám én csak a banánt éreztem ki belőle, semmi mást. A sárga smoothie-n kívül piros smoothie is kérhető, amiben piros gyümölcsök kapnak helyet, ám titokzatos módon ez nem derült ki, hogy pontosan mit is takar, még rákérdezés után sem. Alapvetően rizstejjel készülnek ezek az italok, de lehet kérni zabbal vagy szójával is, egy kis plusz ráfizetéssel pedig mandula vagy kókusztejjel.

A növényi kolbászt és friss salátát rejtő csicseri omlett szuper választás volt, sajtból se volt hiány benne. Laktató, finom és friss volt.

A palánta szendvicsben egy finom majonézes-kapros krém kapott helyet csemegekukoricával és salátával. Az olcsó megoldású toast kenyér helyett azonban elegánsabb lett volna például rozskenyeret használni, hogy teljes legyen az élvezet és a látvány, de összességében a “zacskós” saláta mix és a toastkenyér miatt nem voltam elragadtatva tőle.

A rizskása remek volt, krémes kása és ropogós granola, kókusszal és aszalt vörös áfonyával. A banános-csokis, belga csokis, kókuszos-csokis, meggyes változatokból mi a legelsőt választottuk.

A palánta szendvics és a túl egyszerű smoothie miatt úgy éreztem, mintha otthon lennék és egy ráérős hétvégi délelőttön, félig álmosan, a kávémat szürcsölgetve magamnak dobnám össze a reggelimet, ami számomra inkább negatívum, hiszen ha már kiszakadok az otthon melegéből, akkor egy kis pluszra vágyom, amit én magam nem tudok, vagy nem akarok elkészíteni.

A csicseriomlett viszont még az én húsimádó szívemet is megdobogtatta, egyúttal pedig  elgondolkodtatott, hogy többször kéne ilyen finomságokkal megörvendeztetni magamat és még jobban nyitni a vegán étrend felé.

Viszont sajnos még mindig ott tartunk, hogy egészségesen étkezni, minőségi növényi eredetű ételt enni drágább mulatság, mint állati eredetű terméket fogyasztani, holott az előállítási és fenntartási költség nagyobb a húsfogyasztást előnyben részesítők esetében.

De remélhetőleg egyre több, tudatos fogyasztó (mint akár jómagam is) belátja, hogy bizony hús nélkül is lehet élni, és hamarosan, egy ideális és zöldebb világban már nem kuriózumnak fog számítani egy ilyen kis nyugalomsziget, hanem az emberek igénye úgy alakítja majd, hogy egyre több hasonló hely üsse fel a fejét a városban. Én legalábbis ebben bizakodom.