Egy csepp francia falu a Gellérthegyen

Biztosan mindenki járt már olyan étteremben, kávézóban vagy éppen pékségben, ahova betoppanva rögtön olyan érzése támadt, mintha egy másik országban találta volna magát. Méghozzá nem is akárhova csöppentem, hanem egyenesen egy kedves, francia falu pékségébe.

Biztosan mindenki járt már olyan étteremben, kávézóban vagy éppen pékségben, ahova betoppanva rögtön olyan érzése támadt, mintha egy másik országban találta volna magát. Nos, a Chez Matild Kézműves Pékség pontosan ezt a hangulatot keltette bennem! Méghozzá nem is akárhova csöppentem, hanem egyenesen egy kedves, francia falu pékségébe. A felemelő érzést tovább tetézte a pékségből kiáramló mennyei finom, friss péksütemények illata. Nem csoda, hogy a kívülről is francia falusi hangulatot és melegséget idéző kirakattal rendelkező üzlet előtt, már kora reggel kígyózott a sor. Mindez ráadásul annak ellenére, hogy a pékség nincs túl frekventált helyen, ugyanis a Gellérhegyen található, a Ménesi út egy eldugottabb sarkán.

Van azonban az a ritka helyzet, amikor a sor nem zavar. Sőt, kifejezetten jó kedvem támad tőle! Egy napsütötte reggelen, amikor minden sorban álló a vidámságtól kicsattanva várja, hogy a kedvenc péksüteményéhez jusson. Teljesen más így a sorban álldogálni, mint amikor az emberek idegesen, egymást taposva szeretnének végre sorra kerülni. A pékség valamilyen varázslatos atmoszférájának köszönhetően ilyen fajta idegeskedésnek nyoma sem volt.

Izgatottan vártam, hogy beléphessek a helyiségbe. A hangulat odabent csak tovább fokozódott, mindenki hangosan üdvözölte egymást, a kiszolgálók viccekkel és nevetéssel bombázták az embert. A látványról és az illatokról nem is beszélve! Az üzlet rusztikus berendezése pedig remekül passzolt a gyönyörű péksüteményekhez.

A péksüteményekért igazi verseny folyik a pékségben. Ugyan kovászos kenyerekből akadt bőven, de sajnos a Chez Matild messzi földről híres pisztáciás csigáját igen csak elkapkodják az emberek. Mikor rákérdeztem, hogy hány óra fele érdemes visszajönni érte, ha szeretném elcsípni, az eladó nevetve válaszolt, hogy sajnos nem tudja. Folyamatosan sütik, de van mikor 5 perc alatt megveszik az egész tepsivel. Kissé csalódott voltam ugyan, de szerencsére akadt még választék a pultban.

A kenyerek közül aznap csak teljes kiőrlésű kovászos kenyér volt, de választhattam a zabpelyhes, mákos és a díszítés nélküli verziók közül. Végül az első mellett döntöttem.

Körülbelül 5 féle péksütemény közül kérhettem, volt köztük kakaós csiga, francia croissant, gorgonzolás batyu, pain au chocolat és diós csiga. Hosszas gondolkozás után egy diós csigát és egy túrós batyut vittem magammal. Pár nap múlva pedig visszamentem és szerencsémre pisztáciás csigát is találtam!

Más napokon szokott lenni egyébként (már ha időben érkezik az ember :)) rozs, tönköly, félbarna és fehér kenyér, vagy éppen igazi különlegességek, aszalt paradicsomos és rozmaringos kenyér, illetve péntekenként kalács, délutánonként pedig bagett is.

Ami az áraka illeti, úgy gondolom, hogy a fél kilós kenyerek egyáltalán nem kerülnek sokba 500 Ft-os áron ahhoz képest, hogy kézműves és kovásszal készült termékekről beszélünk. A péksütiket ezzel szemben már egy kissé drágának találtam, ugyanis egy kis darabka 500-600 Ft-ba kerül.

Ami a péksüteményeket – főként a csigákat illeti, már a csomagoláson is láttam, hogy zsírhiányban bizony nem szenvednek. Szinte teljesen átáztatták a papírt! Ugyan a tésztájuk olyan volt, amit szeretek: omlós és puha, enyhén ropogós külső réteggel, de sajnos az egésznek nekem túlzottan zsíros hatása volt. Különösen a pisztáciás csigának, amitől a legtöbbet vártam. A diós csigában az intenzív, ropogós diós töltelék ezt valamennyire kompenzálta, azonban a pisztáciának nem volt olyan markáns íze, hogy a sütiben ne a zsír domináljon. A három közül a túrós batyu nyerte el a leginkább a tetszésem. A könnyed, túrós töltelék jobban passzolt a kissé zsírosabb tésztához. Nekem különösen pozitív volt, hogy mazsolát sem tartalmazott. Mind a három péksütemény igen picike volt, ennek ellenére rettentően jóllaktam egy-egy darabtól. Bár ez valószínűleg a rengeteg zsírnak tudható be. 🙂

Ami azonban a kenyeret illeti, életem legfinomabb kovászos kenyerét ettem! Külön plusz pont a részemről, hogy végre egy kovásszal készült kenyér, ami nincsen odaégetve. Bevallom, én azért kerültem sokáig a kovászos kenyereket, mert mindig kesernyés íze volt az égett héjuknak, ami nem is illett számomra az amúgy is savanykás kenyérhez. Ez azonban gyönyörűen volt megpirulva, a nagyobb lyukas állagával és enyhén savanykás ízével, illetve ropogós héjával tökéletes élményt nyújtott a számomra. Ráadásul nagyon sokáig friss maradt, így akár érdemes messzebbről is ellátogatni a pékségbe és több kenyeret bespájzolni.

Összességében biztos vagyok abban, hogy visszajáró törzsvendég leszek a Chez Matild pékségben. Teljesen elvarázsolt a hangulata és alig várom, hogy a korlátozások feloldásával kiülhessek egy finom kávéra az üzlet előtti asztalkákhoz. Ha nem is a péksütemények rendszeres vásárlója leszek, amikor tehetem, a kenyeret biztosan innen fogom beszerezni.