Klasszikus fogások és modern dzsungel a Marischkában

Klasszikus fogások, elegáns környezet és jó minőség.

Ha őszinte akarok lenni, a hirtelen nagy mennyiségben, még a csapból is folyó cikkek áradata számomra mindig egy nagy kérdőjelet rajzol a fejemben: Vajon csak egy jól időzített nyitási PR-cikk akció? Vagy volt egy bizonyos sajtó-ebéd, ahova én nem voltam hivatalos? (Milyen kár…) Szóval kételyekkel és fenntartásokkal, illetve a “na majd én megnézem magamnak” gondolattal érkeztem meg a vasárnapi (késői) ebédem helyszínére.

Bár ritkán járok a budai oldalon (tudom, nem vagyok fashion…), de ide nagyon kényelmesen el lehet közlekedni, hiszen az 5-ös busz a belvárosból alig pár perc alatt majdhogynem a bejáratnál tesz le.

Első tapasztalatként “népszerűtlen vélemény” következik: számomra a bejáratnál ácsorgó szárnyas arany kutya ijesztő és/vagy inkább morbid… de semmiképp sem hívogató. Mindenesetre ezen túltettem magam, és bementem. 🙂

Az egyébként még ősszel is nagyon hangulatos teraszról a még hangulatosabb benti térbe érkeztünk meg.

Jelenleg éppen a zöld és a sárga színekbe vagyok szerelmes, így az enteriőr nálam nagyon betalált: ízléses, növényes, modern, letisztult, mégis otthonos. 10 pont.

Valószínűleg fél háromkor már a vasárnapi ebédidős tömeg után érkeztünk, mert a meglehetősen nagy helyen több asztal közül is választhattunk, míg végül egy félreeső mellett döntöttünk. A kabátunkat ugyan nem kérték el, de gardróbos a hely, ezt nagyon szeretem, mert egy étteremben ősszel és télen a kabátokkal mindig csak a gond van.

Az ételeknek nem igazán néztem utána előre, így az igazat megvallva, azt sem tudtam, hogy milyen típusú konyhára számítsak. Az itallap viszont olyan hosszú volt (borlappal együtt), hogy csak amíg a végére értem megszomjaztam. A szomjoltó pedig a Ronin művésznévre hallgató Roku & Thomas Henry tonic & gyömbér kombó lett.

Az étlapról pedig kiderült, hogy elsősorban magyaros ételeket szolgálnak fel. A klasszikus juhtúrós sztrapacska, báránycsülök, hortobágyi húsos palacsinta, velős pirítós, paradicsomos káposzta, szilvásgombóc és mákos guba mind megtalálható volt a menün.

Az én választásom a talán egyik legtipikusabb magyaros fogás: rántott borjú krumplipürével és tejfölös uborkasalátával volt. Előételként pedig (laktóz- és gluténmentesként jelölt) padlizsánkrémet kértem savanyú kápiával. A padlizsánkrémhez kenyeret is felszolgáltak, abban azonban egyáltalán nem voltam biztos, hogy az is gluténmentes-e.

Mielőtt rátérnék az ételekre, hagy szóljak pár szót a terítékről. Az összes tányér egyedi logóval ellátott, a hely stílusával harmonizáló. Különösen tetszettek a salátás/krumplipürés levél alakú mélytányérok, melyek szintén egyedileg készültek.

A padlizsánkrém nagyon finom, ízekben gazdag és mennyiségre is megfelelő volt. Rántott borjúból pedig meglehetősen emberes adagot kaptam, citrommal, pont ahogy szeretem. Nagyon örültem, hogy nem a legsilányabb kenyérmorzsába bugyolált kiszárított husit, hanem IGAZI rántott szelet érkezett elém.

Asztaltársam választása krémes sárgaborsó főzelék vegán zöldségfasírttal volt. Ízek tekintetében, mind a főzelék, mind pedig a zöldségfasírt nagyon rendben volt és a tálalás is szemet gyönyörködtetőre sikeredett.

Nagyon szerettem volna még egy szilvás gombóccal megkoronázni a vasárnapi menüt, de sajnos már nem jutott neki hely.

Az árak kapcsán szintén pozitívan csalódtam: a kellemes környezet és a finom ételek ellenére nincsenek elszállva, és emlékeim szerint a végösszeg nem tartalmazza a szervizdíjat. Az előételek 900 Ft és 3100 Ft között kérhetőek, a 900 Ft körüli összegek általában valamilyen “mártogatós”, “kencés” dologra vonatkoznak, a magasabb összegek pedig a tatár beefsteakre és a kacsamájra.
A levesek átlagosan 2000 Ft körüli áron kérhetőek, a főételek pedig 3-4000 Ft körül, két kivétellel: a báránycsülök és a napi steak 6000 és 8000 Ft-ért rendelhető. A desszertek 1500 és 2000 Ft közöttiek, a gyerekeknek szánt fogások pedig 1000 és 2000 Ft között vannak.

Az italok kapcsán mint már korábban elhangzott a választék elég széleskörű; csak a legnépszerűbbeket kiemelve a koktélok 2000 Ft és 3500 Ft közötti skálán mozognak, a csapolt és üveges (kézműves) sörök 650 Ft és 1600 Ft között, a szénsavas és szénsavmentes üdítőitalok pedig 550 Ft és 1100 Ft között. A borválaszték meglehetősen széleskörű, külföldi és hazai borok pohárral és üveggel egyaránt kérhetők.

A mi felszolgálónk egyébként egy kedves fiatal fiú volt, ám nekem úgy tűnt, kicsit vagy szégyenlős, vagy nem szerette a kérdéseket, így egy idő után inkább úgy döntöttem, nem is traktálom tovább az ételekkel kapcsolatban felmerülő kérdéseimmel.

Fontos még megemlíteni, hogy az étlap többféle vegán, gluténmentes és laktózmentes opciót is kínál, azonban rendelés előtt mindenképpen érdemes kikérni a felszolgáló véleményét, ha érzékenységünk van.

Az étterem tipikusan szülő-kompatibilis, így ha a családom legközelebb a városban jár, valószínűleg elhozom őket ide: klasszikus fogások, elegáns környezet és jó minőség.