Underground Ázsia fúziós konyhával az Ensō Budapestben

Ensō Budapest, ahol a fúziós konyhaművészet hihetetlen, de igaz alapon az ázsiai és az amerikai ízek ötvözésével rukkolt elő.

Ha nem tudod hol keresd, nem találod meg… vagy legalábbis nehezen. Elsőre. De szóljatok, ha egyből meglett!

A nyolcadik kerületi Baross utca körúton kívüli részének egyik viszonylag sötét kapualjába besétálva, majd egészen hátra az udvar végéig, a mosoda feliratnál balra fel, át az ütött-kopott lépcsőházon egy egészen más világban találod magad. Egyfajta underground Ázsiában (szándékosan nem kiemelve a távol-keleti gasztronómia egy-egy mifelénk is híres konyháját – japán, kínai, stb.), ahol a fúziós konyhaművészet hihetetlen, de igaz alapon az ázsiai és az amerikai ízek ötvözésével rukkolt elő.

Még jó pár hónapja a kerületi híreket olvasva kaptam fel a fejem az Ensō-ra, és már nagyon vártam, hogy kipróbáljam, melyre most egy nagyobb baráti összejövetel alkalmával sor is került.

Belépve – bár a kívülről korántsem volt bizalomgerjesztő a hely – egy meglehetősen eklektikus, stílusában négyzetméterenként változó, ám mégis otthonos összhatást elérő, zsúfolásig teli étterembe érkeztünk (igen, asztalt foglalni határozottan érdemes!).

A félig indusztriális, növényekkel sűrűn tarkított központi teremrész egyik sarkában három 90-es (?) évek beli TV-n villogott a Pokémon, a meglehetősen alternatív összképet pedig neonfények, autentikus hangulatú faliképek és itt-ott-amott pampafű csokrok tarkították.

A viszonylag változatos itallapról egy Matcha Roku Gin-T nevű gin&tonicot választottam. Annak ellenére, hogy a matcha nem a kedvencem kíváncsi voltam, hogy a G&T mennyit dob rajta és dobott, illetve, hogy egész pontos legyek a matchát nem is annyira éreztem ki benne.

A 7 fős asztaltársaságunkkal habár kikértük a menü kb. felét, azokat az ételeket fogom megemlíteni csupán, amelyeket én is valóban kóstoltam (ezeket ketten feleztük):

• Szezonális kimchi
• Tokyo cheese steak pizza
• Sashimi: Szent Jakab + pisztráng
• K-pop csirke gofri
• Calamansi tarte

A fogások teljesen esetleges sorrendben érkeztek, így az evés az asztalnál folyamatosan és meg-megállva, itt-ott folyt. Míg egyesek már végeztek, mások éppen a többi vagy egyáltalán az első ételüket várták.

Hozzánk először a kimchi saláta érkezett és a sashimi hal alakú tányéron. Korábban nem kóstoltam ilyet, de igaza volt a felszolgálónknak, fűszeres, savanyú, és némileg sajátos illatú étel volt.

A kimchit tulajdonképpen egyfajta savanyított káposztasalátának hívnám. Természetesen rengeteg fűszerrel és olyan hozzáadott alapanyagokkal, melyeket a végeredményt kóstolva már nem tudtam beazonosítani. Egyébként jól párosítható sokféle fogáshoz, de javaslom, hogy ne magában, hanem valami mellé fogyasszátok, mert így túl intenzív.

A sashimi habár ízre finom volt, az adag mérete kicsit csalódást okozott (pláne az ár-érték aránnyal egybevetve). Ekkor érkezett meg a pizza és a K-pop csirke. Én a K-pop csirkével kezdtem, amit gofrin tálaltak mogyoróval és korianderrel gazdagon megszórva, lime-mal és szósszal. Leszögezném, hogy nem vagyok nagy “csirkés”, de a felszolgálónk nagyon jó szívvel ajánlotta, ezért próbáltuk ki. Habár ízre nem volt rossz, nálam nem ez volt a maradandó fogás. Annál inkább a steak-es kaviáros pizza, amellyel kapcsolatban már csak ránézésre is nagy elvárásaim voltak. Ezeknek majdnem sikerült megfelelni, de valami hiányzott. Ami nagyon, az a só a steak-ről, ami pedig kicsit az a több fűszer. Sajnos ez a fűszer téma nálam kardinális kérdés. És úgy láttam, hogy a többiek is serényen adták körbe az asztalra kihelyezett szószokat ehhez a fogáshoz.

A menü végére még kikértem a calamansi tarte-ot. Ez egy klasszikus linzer tészta alapon calamansi (citrusos ízű) krémmel (gyümölcskosár style) rengeteg robbanós cukorkával a tetején.

A személyzet kedves, a kiszolgálás kicsit esetleges, így a lányok második koktélja már nem érkezett meg, én pedig már nem is próbálkoztam, hogy elkapjak valakit.

Apropó rendelés… még az ételrendelések leadásakor volt egy azóta is értelmezhetetlen momentum: A toppoki and cheese candy baconnel vegetáriánus fogásként van feltüntetve. Erre rá is kérdeztünk és kiderült, hogy juharsziruppal készült a bacon, de hogy miért vegetáriánus, arra valahogy nem kaptunk választ. 🙂

Az egyébként három részre tagolt menü (ramen, snacks, dishes to share (+desszertek)) árai 950 Ft-tól egészen 10500 Ft-ig emelkednek. A dishes to share szekcióban található pl. a sashimi is, ami nem az adag méretéből kifolyólag “to share”, ezért mindenképp kérdezzetek rá a felszolgálóknál, hogy mekkorák a fogások, mielőtt rendelnétek. Hogy konkrétumokat is említsek, a ramen-ek átlagosan 3500 Ft-ba kerülnek, a snack-ek (kimchi, edamame, malacfüle, stb.) átlagosan 1100 Ft-ba, a dishes to share szekció ételei pedig átlagosan 3-4000 Ft között mozognak. A kivétel, a Beregi csirke yakitori, melyet 3-4 főre ajánlanak és egy egész csirkét takar, illetve szintén kivétel (kevésbé meglepő módon) az osztriga, és az angus is.

A koktélok egységesen 2250 Ft-ba kerülnek, és a saját választásomon túl, úgy hallottam hogy a sakétonic is megér egy próbát. Az egységesen 3 dl-es sörök árai 950 és 2250 Ft között mozognak. A borok/pezsgők az itallapon stílusosan csak “szőlő” név alatt futnak, melyeknek nagy része kérhető poharas (950-2150 Ft) vagy üveges (3950-29500 Ft) verzióban is. Emellett pedig találunk még alkoholmentes italokat is, melyek 650-1150 Ft között kérhetőek.

Összességében azt hiszem többet vártam a helytől, de ez tipikusan az az eset, amikor azért benne van a pakliban, hogy épp rossz időpontban érkeztél. Ezért valószínűleg teszek majd még egy próbálkozást a jövőben, és megkóstolom a ramen-ek egyikét is. Legalább most már odatalálok elsőre (valószínűleg).

U.i.: Az Instás ételfotók gyönyörűek! <3