Türkiz: Stílusos török gasztronómia a belváros szívében

Mintha csak egy másik világba csöppentem volna, alig pár méterre a Szabadság tértől!

Alig egy sarokra Kossuth tér és a Parlament fenséges látványától található minden bizonnyal az eddigi legfancybb török étterem, ahol valaha jártam.

A bejáratnál egy hölgy fogadott, aki készséggel keresztülvezetett a telt házas éttermen (asztalt foglalni határozottan érdemes), és megmutatta az asztalunkat. Míg átsuhantam az utcára néző termen, a rengeteg látnivaló és a bár mellett a látványkonyha tűnt fel, mi az emeleten kaptunk helyet.

A név kötelez alapon pedig a dekor, a berendezés, a bútorok, a csempe, még a plafon is, minden-minden ebben a csodás kék színben pompázott. Különösen szép látványt nyújtott a bejárattal szemközt található falon egy hatalmas, (természetesen) türkiz színű, keleti stílusú ablak. A lépcsőfeljáróban egy kerengő dervist ábrázoló szoborral “találkoztam”, a galériára felpillantva pedig a türkiz színt dús, zöld növényzet gazdagította. Mintha csak egy másik világba csöppentem volna, alig pár méterre a Szabadság tértől!

Megérkeztünk az asztalunkhoz, és elkérték a kabátjainkat. Ismét egy kabátos hely, az ilyeneket nagyon szeretem! 🙂 (Egyébként a kabátok annyira nem voltak szem előtt, hogy a végén alig győztük őket megtalálni.)

Miután helyet foglaltunk meg is érkezett a meglehetősen hosszú menü, és kikértük a limonádékat és a gin&tonicokat. Én szokásomhoz híven bodzás limonádét kértem uborkával.

Hasonló stílusú helyen szeretek többféle ételt kipróbálni, így amikor lehetőségem nyílik rá, vagy osztozkodom, vagy mint most is, az egy főétel helyett, inkább több mezzét (előételt) kértem.

A választásaim az alábbiak voltak:

• Çiğ Köfte: Marha tatár Antep módra bulgurral
• Antep Dolma: Fűszeres rizzsel töltött szárított padlizsán Antep módon
• İçli̇ Köfte: Bárányhússal töltött bulgurlabdácska olajban sütve
• Desszertként pedig: Künefe: Kemencében kadayif tészta sajttal, pisztáciával és fagyival

A többiek mind az egy előétel & egy főétel kombót választották. Azt hiszem, a felszolgáló nem véletlenül lepődött meg, és lelkesen igenelt, amikor megkérdeztem, hogy vajon a 3 előétel elég lesz-e, ugyanis, az adagok nagyobbak, mint amikre számítottam. Nem csak nagyobbak, de laktatóak is, így a végén már alig maradt hely a desszertnek…de persze azért egy fél desszertnek még igen.

A három mezze közül a legkülönlegesebb talán a marha tatár volt. Már csak azért is, mert mind fűszerezésben, mind állagban, mind pedig kinézetben merőben eltér attól, amit mi hagyományos értelemben tatárnak hívunk. A fűszeres labdácskát, ha valahol el kell helyeznem, leginkább a dél-olasz arancinihez tudnám hasonlítani, ami olajban kisütött rizsgolyót takar. A szárított padlizsános mezzétől megmondom őszintén, egy kicsit többet vártam, ugyanis nagy padlizsánimádó vagyok. Viszont a savanykás, fanyar fűszerezésen még a mellé helyezett mentalevélke sem segített sokat.

A desszertünk kinézetre (aki nem ismerné ezt a török csemegét) leginkább a cérnametéltre hasonlított, sütött, mézzel lecsorgatott, fagyival top-uppolt formában. (De javítson ki az illetékes, ha esetleg tévednék a konkrét elkészítési móddal kapcsolatban.) Mindenesetre ízlett, de mint említettem, a bőséges fogások után már csak egy fél desszert is bőven elég volt.

A többiek részéről a főételeket illetően csupa dicsérő szavakat hallottam, ezt támasztja alá az a tény is, hogy a fogások valóban gyorsan eltűntek az egyébként gyönyörű tányérokról.

A kiszolgálás az este elején még egész hatékony volt. Majd sajnos, ahogy haladt előre az idő, úgy volt egyre nehezebb megszólítani a felszolgálót, és megkapni a fogásainkat. A két desszertre kb. 40 percet kellett várnunk, amit még telt ház esetén is soknak találok. Ilyenkor egyébként gyakran jár ajándékba az érintett fogás, vagy a felszolgálási díj méltányos felszámolása. Ez azonban nem így történt. Azt viszont nem tudni, hogy az este végén kapott Türkiz feliratú zsákocskákba rejtett kulcstartók mindenkinek járnak-e, vagy a kompenzáció részét képezik, de menjetek el Ti is, és kiderül! 🙂

Az árak tekintetében az alábbiakat figyeltem meg. (Egy percig se felejtsük el, hogy az V. kerületben járunk, majdhogynem a Parlament tőszomszédságában.)

Az ún. mezzék (előételek) 1400 és 3400 Ft között kérhetőek (4400 Ft-ért 2 személyes változat rendelhető). Valószínűleg attól is függ, hogy mi az, amit kérsz, de az én 3 rendelésemmel bőven jól lehetett lakni. A levesek 1700 és 2300 Ft közöttiek. Bár nem kóstoltam, de egy legközelebbi látogatásra az anatóliai tradicionális vöröslencse leves nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Kaphatóak még a helyszínen, kemencében készült töltött piték és lepények (pide), ezek különböző töltelékekkel (zöldség, husi, sajt, stb.) 2100 és 3200 Ft között kérhetőek. A főételeket 3 nagyobb részre lehet osztani: faszénen készült ételekre (3900 – 18500 Ft), klasszikusokra (5200 – 8400 Ft), és tengeri finomságokra (6900 – 7700 Ft).

A menün egyébként gyakori szereplő a borjú és bárány is. Az elő- és főételek mellett kérhetőek még saláták (1400 – 2550 Ft) és köretek is (1200 – 2650 Ft). A desszertlapon megtalálunk fagyit, pudingot és gyakori alapanyag a pisztácia is. A desszertek 1300 és 1950 Ft között rendelhetőek.

Az itallap az étlaphoz hasonlóan nagyon terjedelmes, így részletekbe menően nem is taglalnám: a szokásos alkoholmentes és alkoholos italok mellett kérhetőek házi limonádék gyakorlatilag mindenféle ízben, átlagosan 1150 Ft-ért. Még török cékla frissítő is kapható, illetve felhívnám a figyelmet a török kávé- és teaválasztékra.

Összességében száz százalékban megértem, hogy mi az oka a különféle forrásokban fellelhető egyértelműen pozitív véleményeknek, maga a hely, és a benne rejlő lehetőségek valóban lenyűgözőek. Látszik, hogy mind a stílus, mind pedig a megvalósítás igényes. Biztos vagyok benne, hogy mi érkeztünk éppen csúcsidőszakban egy szerdai estén, ezért került homok a gépezetbe a kiszolgálási idő terén. Fogok még tenni egy próbát a jövőben is, egy esetlegesen csendesebb időszakban.

Végül idézném nektek az étlap elején található ismertetőt a konyháról, mely így szól:

“Anatólia olyan, mint egy nagy kohó: több ezer éven keresztül egymás mellett léteztek a népek, kultúrák, vallások, és természetesen hatással voltak egymásra. Így jött létre Kis-Ázsia ízvilága. A török konyha ezért nagyon gazdag. A levesektől a „mezének” nevezett előételekig, a zsenge bárány- vagy borjúhúsból készült kebaboktól a tenger gyümölcséig, az Anatólia számtalan növényéből olívaolaj használatával készült hidegtálaktól a rizs alapú pilávokig tart egy török lakoma, amelyet hagyományosan édességgel és kávéval koronáznak meg.”

Megjegyzésként még annyit, hogy az étlapon a szokásos számos módszerrel jelölik az allergéneket, kifejezett vegetáriánus stb. jelölés azonban nincsen feltüntetve a fogások mellett. Érdemes a felszolgálónál érdeklődni a mentes lehetőségek iránt!