Szaletly – az elfelejtett harmónia

Az elmúlt évben akárhány barátomat kérdeztem, hogy melyik étterembe menjünk a megszokottakon kívül, valamennyi válaszban volt egy mantrázott hely, nem más, mint a Szaletly!

Az elmúlt évben akárhány barátomat kérdeztem, hogy melyik étterembe menjünk a megszokottakon kívül, valamennyi válaszban volt egy mantrázott hely, nem más, mint a Szaletly!

…és ha már az erősen ajánlott kategóriába esett, (Morafcsik) Péter barátommal meg is látogattuk.

Zuglóban a Thököly és a Stefánia sarkán járunk, Szalontay Tamás és Szabó Dániel itt vásárolta meg a   híres Thököly vendéglőt, és Szaletly néven nyitott nosztalgikus teraszt, ahol minőségi színvonalon mutathatják meg a magyar (retro) ételeket. Mindezt úgy, hogy a magas színvonalú hazai alapanyagok mellé valami szokatlannak tűnő, a komfort zónán kivüli de mégis teljes harmóniát tükröző összetevőt párosítanak. A 2022 „Az Év Ígéretes Étterme” díjat kétségkívül megérdemelten kapták.

Mivel külön érkeztünk az étterembe, vacsora partnerem érkezéséig egy klasszikus aperitífet rendeltem, mi más lehetett volna, mint a több mint 100 éves Negroni.

Negroni:

 Első ránézésre a színével nem tudtam megbarátkozni, a pohár választás, jég és narancshéj dísz alapján nem egy újra vagy túlgondolt italt kaptam. Köszönöm! Az íze viszont enyhén csalódást okozott.

Az íze szerint vagy nagyon spóroltak a Lillet Rouge-val, vagy nem a hagyományos francia stílusban készült, ami egyenlő részben tartalmaz gint, Camparit és ez esetben Lillet Rouge-t. Valószínűleg az angol stílust  preferálták, ami 2 rész gint tartalmaz és kevesebb vermouthot.

Partnerem érkezése és a nem túl rövid, de kompakt étlap és itallap áttanulmányozása után -megannyi kérdéssel a felszolgáló felé- megrendeltük az előételeket és a főételeket. Természetesen egy bármilyen ételsorhoz tökéletesen illő buborékos ital kíséretében. Sajnos az általunk választott tétel „out of stock” volt, ezért a felszolgáló ízlésére bíztuk magunkat és a bodrogkisfaludi Patricius Pincészet Giorgio Frizzante „című” italát kaptuk.

Az ételek kiválasztásánál igyekeztünk a mai éttermek szortimentjében szinte teljesen ignorált magyaros ételek mentén haladni.

Előételek:

• Megyaszói mangalica válogatás: Disznósajt, májas, 24 hónapos érlelt sonka, salátával, hagymával és kovászos kenyérrel. Egy egyszerűnek gondolt „hidegtál”, aminek egyszerűségét ugyanaz adja, mint a nagyszerűségét: az alapanyag hangsúly.
  

  

  

• Hortobágyi rétes: Az előétel amit már elfelejtett mindenki jól megcsinálni. Itt azért sikerült, sőt túl is léptek egy kicsit az első benyomás utáni elváráson. Bár megjegyzem palacsintába tekerve biztos, hogy nagyobb élmény. Rétestésztába tekert szárnyas hús paprikás mártással, tejföllel. Enyhe túlzással, mintha tavaszi tekercset kapnánk magyaros verzióban, csak ezért biztosan megéri foglalni egy asztalt.

Főételek:

• Cordon Bleu: Az előítéletek miatt abszolút hendikeppel indul, pedig az alapanyagok és tálalás alapján nem ezt érdemli. Maga a sertéshús csodálatos panírban érkezik, a töltelék Galló János érlelt sajtja és a megyaszói érlelt sonka önmagában egy jókora fricska az előítéleteknek.

• Stefánia vagdalt: A név kötelez, mármint az utcanév. Ilyet kétlem, hogy sok étteremben találunk manapság (ki tudja miért?!) Természetesen a vagdalt itt is -mint az étlapon található legtöbb ételnél- mangalica, ami burgonyafőzelékkel érkezik és pácolt tojással.

Desszert:

• Madártej: A legnagyobb gyerekkori kedvenc. A desszert amit nem lehet elrontani és minden jól áll neki a karamelltől a gyümölcsig. Sós Karamellel kaptuk amitől csak egy gondolat volt a fejemben végig: ér enni kettő desszertet? A hab az általam megszokotthoz képest egy hajszállal keményebb volt, de a minden szempontból újdonság a pár csepp olivaolaj volt, amit egy nagy egymásra találásként is értelmezhetünk.
  

  

  

• Somlói galuska: A vacsora talán egyetlen olyan fogása amire, sajnálattal de csak annyit tudok mondani, hogy: semmi extra. Tartalmas desszert mondhatni tömény és sűrű, kétféle piskótával, vastag csokoládékrémmel,  karamellizált dióval és az elengedhetetlen tejszínhabbal.

Kávé:

A mindent eldöntő.  A Szaletly kávéja: Bányai! Ez mindent elárul. A Bányai-kávé egy Costa Ricai magyar származású úriember Bányai László és a magyarországi kávészakma legelismertebb szakértője Tóth Sándor közös szerelemgyermeke. Kávékülönlegesség ami sikerre van ítélve.

Összeségében a Szaletly egy kortárs magyaros étterem ami alapanyag hangsúlyos és már nagyon hiányzott a budapesti gasztro életből. A szerviz az erős közepes szint (bár mentségükre szóljon, hogy teltház volt) Ár-érték arányban öt csillagot érdemel és a hangulat miatt is érdemes visszatérni.